Köszöntök minden olvasót! Egy ismeretlen komédiás vagyok. Ismert nem lehetek, mert az számomra "restricted area". Hogy kik által "restricted"? Azok által, akiknek műsoraitól napról napra hülyébbek lesznek a nézők. Valamelyik brezsdnyevi módon veszi a levegőt, egy másik babaarccal kérdezget celebeket és istennek hiszi magát, de akad olyan is, aki a fostos gatyájával dicsekszik. Nos ők, a hozzájuk hasonlók, és a mögöttük álló, enyhén buzoid producerek döntik el, ki léphet be a MédiaHeaven kapuján.
Na de...
... mielőtt belemerülnék a nagy eszmefuttatásba, megválaszolom a kérdést: miért is kezdtem neki ennek a blognak? Több okból: sok van bennem, és a digitális világban ez tűnik a leghatásosabb módszernek kiírni magamból úgy, hogy talán el is jut valakihez. Meg aztán hadd tudja meg a nagyérdemű az igazságot. Mert a kilencvenes évek eleje óta sokminden körülvett: "híres" "emberek", sztorik, közönség, kamerák, stb. A nem lelplezett véleményem mellett igaz tényeket fogok közölni. Nem félek senkitől, mert nincs miért. Aztán meg ki fogja ezt elolvasni? Aki akarja... ha többen, örülök, ha kevesebben, annak is. Kommentálni lehet, pro és kontra. Hogy ki vagyok, mi a nevem, nem érdekes. A szuszogó-csokisgatyás-babaarcúistenek számára mindig is nímand voltam. Márpedig ők döntik el, hogy a közönség ismer-e vagy nem. Meg a producerek.
A porducerek A Bermuda háromszögnél vagy az UFO-knál is izgalmasabb titok, hogyan lesz valaki producer! Máig nem lehet tudni a választ. Pályám két évtizede alatt több alkalomal találkoztam műsorigazgatókkal, produkciós menedzserekkel, gyártásvezetőkkel, és hasonló beosztású emberkékkel. Többnyire férfiak, fiatalok, és a menedzseres sikerkönyvekben, meg az ezoterikus weboldalakon leírt "te is ember vagy, de én jobb"- féle magatartással járkálnak le-föl mindenféle modern épületek folyosóin, miközben az általuk képviselt területről (pl. politika, sport, kultúra) meglehetősen sekélyes tájékozottsággal bírnak. Milliók felett döntenek. Nézők milliói és bankjegyek milliói felett. Nem akarok gyanúsítgatni, de Zuschlag, Tocsik, vagy a BECSÜLETES (azaz nyuszi) állampolgárok után az APEH a tévés háttéremberek könyvelésébe is bekukucskálhatna. Gyönyörű autók, a legjobb minőségű cuccok, örök anyagi biztonság - ilyen a producer élete. És nem dolgozik sokkal többet egy pedagógusnál. Ki lehet producer? Ki dönti el? Kapcsolatok? Haverok? Egy kis természetbeni szolgáltatás? Hogy kerül oda? Milyen alapon? Majd megkérdezem az Istent (az igazit), hátha ő tudja a választ.
Hogyan, miként dönt a média-stáb?
Ott voltam bizonyos műsorok születésénél, (elő)készítésénél, hallgattam, ahogy a nagyhatalmú háttéremberek érvelnek, okoskodnak, döntenek. A kereskedelmi média számára mindig is az volt fontos - és ezt nyíltan kimondták többször is - hogy a néző minél kevésbé legyen intellektuális. A gondolkodó emberek le vannak szarva - mondták. A műsorok többsége a max. 8 általánost végzettek számára készül. Akinek ennél több van, azzal is el lehet hitetni, hogy kevesebbet ér! Ez így csak kitesz 3 millió nézőt, nem? Egyszerű, könnyen érthető, laza, szórakoztató műsorokra van szükség, nem gondolatokra meg emberi érzelmekre. Hiszen a hirdetők is csak ezeknek az embereknek tudják beadni, hogy a mosópor enzimjei behatolnak a ruha műszálaiba és attól tiszta lesz minden. Ne gondolkodj, hanem vásárolj és szórakozz! Hatvan felett meg halj meg, mert kell a hely az új vásárlóknak. Ez az élet rendje manapság. Ezt szolgálja a média.
Ki legyen a műsorokban? Sztárok. Kik a sztárok? Akikre a stáb azt mondja. No de mondjuk, Kállay Ferencet is ismerik a nézők! Nem baj. Nem sztár. Nem ismeri senki. Anna, a playmate - őt mindenki ismeri. Mert minket néznek az emberek és beszélnek rólunk. Anna tegnap volt az úságban, mert leoperáltatott egy szemölcsöt a combjáról. Kállay Endre, vagy ki, a "Tizedes" volt, és az meg már nem trendy. És a Jackie Channek sem ő a magyar hangja. Anna, a playmate eltereli a figyelmet a mindennapi problémákról, az eladósodásról (amit a tévénkben reklámozott bankok gerjesztenek), a nincstelenségről, a kilátástalanságról, az elfásultságról. Ha Kállay hajlandó meztelenre vetkőzni, és illetlenül viselkedni, sztár lesz! Anélkül is érdekes? Humoros? Nem. Humoros az a standupos fiú, aki poén híján minden mondatát egy bazmeggel zárja le, amitől a közönség azt hiszi, poént hallott. Meg a két parodista, akiknél a szellemesség ritkán látott vendég. Na, akkor kész is a műsor! Holnap ez emberek jobb kedvvel mennek dolgozni. Mint a malacok - egy kiadós moslék után nyugodtabban mennek a vágóhídra. Mindenki jól járt. Nem?
A néző oldaláról
A néző hülye, és TEHET RÓLA! Miért fizet elő hatszáz csatornára, ha csak azt a kettőt-hármat nézi? "Mert ez van!" - mondja. Na de ott a többi csatorna, amiért kiadja a pénzt havonta! Igen, de a kolegáim a Vacsoracsatáról beszélgetnek és én is képbe' akarok lenni. Magyarán kötelező nézni! Legalábbis a néző így gondolja. Nagy szégyen kimaradni egy semmitmondó beszélgetésből a munkahelyen, ahol a kolegák csak addig barátok, amíg be nem köpik egymást a górénál. Nem dolgozik? Nem baj, de VÁSÁROL! És ez az énekes milyen nagy sztár! Ügyes! Hiába... értékesebb tagja a társadalomnak, mint egy tűzoltó, vagy egy bányász, vagy egy tanár. Mert ISMERIK! Ki ismeri K. Zoltán tűzoltót? Jó, az igaz, hogy az életét kockáztatja egy esetleges gázrobbanásnál, de nem ismeri senki. és havi valahányezer fixet keres. Az énekes a Megasztárból, aki elénekelte a Máté Péter egyik slágerét, milliókat keres, jó autóval jár, és mindenki ismeri. Hát nem értékesebb ember?Megveszem, amit reklámoz, igen, mert hitele van. Mert ismert. Ismerem. Naponta látom. A tanár csak a hülyeséget nyomkodja a gyerek fejébe. Én is tanár vagyok? Lehet. De elegem van. Az énekes meg kikapcsol. Mert látom, hogy ő milyen: ha nyomorult, ha bunkó, én jobb vagyok. Ha szép és gazdag, akkor látom, hogy gyönyörű a világ. Én semmi és senki vagyok mellette, akármi van, de jól szórakozom. Mert amikor hazamegyek, ledobom a cipőt, felveszem a melegítőt, és nézem a tévét. Kikapcsolódom. Nem akarok gazdagodni sem szellemileg, sem érzelmileg. Holnap jobb kedvvel akarok melózni menni. Mert egy állat vagyok. Mert annak tartanak. De nem tudok róla, mert nem gondolkodom. Azt csinálom, amit mondanak.
Szóval...
Haragban vagyok ezzel a világgal. Mindegy, milyen rendszer van, én nem passzolok egyikbe sem. Mert nem vagyok állat. Ismeretlen nímand vagyok. De szabad. Az ilyen nem kell sem a médiának, sem a kereskedelemnek, sem a politikának. Veszélyes. Ha csinál valamit, el kell folytani. Ha csak van, majd eltűnik. De előtte még blogol majd egy kicsit!
Köszönöm, ha velem tartott és remélem, legközelebb is így tesz! Ön dönt, mert Ön is szabad - ha úgy gondolja!